Elköltöztem
Rossz
Bárcsak találnék jó(?) megoldást.
Kab System - Steady Vibrations
Kert-part
Valójában a limonádéért mentem, apró asztalka apró kis lakói ajánlották magukat megtöltésre vágyó poharak formájában a megszomjazó vendégek számára. Én egy megszomjazó vendég voltam (épp). Az utolsó cseppnél jártam mikor rám szólt az a zöld szemű fiú.. nem emlékszem mit mondott de az biztos hogy határozottan tettem le a poharamat és összeszorult szemöldökkel valami elnézés-féle kérdést dobtam fel, mire ő megismételte azt amire nem emlékszem.
Három órával később már a kis kunyhóban álldogáltunk és elköszönés formát játszottunk, azt mondta unalmas lett volna ha nem találunk egymásra épp ott, egy kicsit. Azt hiszem igaz ez, mert körbe vettek minket a szigorú nénik, napszemüvegben, a szomszéd bácsiról beszéltek, meg a kék színű fagyiról, vagy valami ilyesmikről, és igazából kedvesek voltak, nem mondhatok rossz szavakat, csak unalmasak, mégis. Olyasmin voltam, amit partinak hívnak, sok sok ember sétálgat mindenfele, meg esznek is, néha beleugranak a medencébe. Az ilyen összejövetelek arra is jók hogy bemutatkozzak szépen és úgy mellékesen megemlítsem hogy munkát keresek. Mindenki segítőkész, folyton, én meg örülök nekik, természetesen. Jöttek los angelesből meg las vegasból, meg mindenhonnan, és mint kiderült a házigazda is egy nanny volt, még a kezdetek kezdetén. Mikor megkérdeztem mi az ő története, azt mondta hogy feleségül ment A bácsihoz. A bácsi pedig az, akinél dolgozott.
Nem sokon múlnak az ilyenek, egy lány, valahol svájc környékén felad egy hirdetést, egy bácsi valahol kaliforniában megtalálja azt, munkát ajánl, ő elfogadja, odaköltözik, dolgozik, aztán hopp. Házasság, gyerekek, nagy ház, szép kocsik, nyaralások, napfény, boldogság.
Majd egyszer elmondom mi nem tetszik nekem ebben.
(A bácsi egyébként teljesen úgy nézett ki mint jack nicolson. Amikor először odajött hozzám beszélgetni nem is tudtam mit csinálni zavaromban, csak vigyorogtam. Ilyen szép dolgot, kérem.. egy majdnem jack nicolson beszélget velem.)
Szóval ott volt a zöld szemű fiú és azt mondta hogy tud talán munkát, és ezt már sokan is mondták, mégis munka nélkül vagyok, de én azért nagyon köszöngettem, és .talán. tényleg lesz valami belőle, vagy ha nem abból, másból, mert most legalább négy féle opció van, és azok közt nem szerepel már a los angeles-i úr, akinek a levelét csúnya mód a blogba helyeztem. Ő egy nem normális ember, akiből időként kicsúszik az ideg, aztán megmardos másokat, én meg nem akarok mardosódni, főként hogy még külön szobát se kapok tőle.
Van hát más, ezért nem aggódok, egyébként már el kellene kezdenem (és ez megint egy más történet).
Mit mondott még a zöld szemű fiú? Hogy egyedül biciklizik, ráadásul főként azokon a helyeken, ahol én is. Szóval lecsaptunk egymásra, lehet hogy mi leszünk a bicaj-barátok, vagy valami ilyesmi.
Itt vettünk búcsút (a búcsút venni kell?) és pontokat rajzoltunk ujjainkkal az elénk tárulkozó hegyek felé hogy OTT, pont ott fogunk találkozni legközelebb (csak előtte egy kicsit pontosítjuk).
Most, épp
Néha izgulok ha telefonon keresztül kell interjúzni. Nem olyan igazi izgulás, csak körbejárom a szobákat, megpaskolom a falat, megnyalogatom az ujjaim, meg ilyesmik, amiket amúgy ha teljesen nyugodt vagyok nem tennék. Egy nagyon kedves néni hang volt a túloldalon, a fiúkról beszélt, hármas ikrek és az egyik autista, beszéltem én is mindenféléről, és örültem mert gördülékenyebben (kérem ez egy aljas szó) megy már ez a rész, igazából nem keresem a szavakat, csak úgy jönnek maguktól. Nem vagyok még tuti jó, ne tessék azért azt hinni. Elbeszélgetek, mondjuk úgy. De még nem jutottam oda hogy a magam módján adjak elő és ne a sablonokra épülő aprócska beszélgetésformákat adjam esetlenül más-kezekbe. Ezért is szeretem az élő beszédet jobban, ott aztán mutogatok, gurulok(?) meg mindent csinálok, csak hogy valahogy ön-kifejezzek. És olyankor jó.
Mindenesetre holnap majd mutogathatok, mert találkozunk élőben is. Emiatt egy egész borivás versenyt csúsztatok el, valami környékbeli ifjonccal. de az is lehet hogy utána iszunk. én mindenesetre most is iszok. Jó napot!
Itt jártunk ma
Új ébredés
Már nem álmodtam azt hogy otthon vagyok. Helyette la-be költöztem, a bácsihoz.
Egérbaj
Nem is annyira egér, inkább patkány baj. Tudja valaki mennyit ürítenek ezek egy nap? Vagy nagyon sokkal van dolgom, vagy ők a percenként-pottyantók művészei.
Az egér tulajdonképpen még aranyosnak is mondható. Ma reggel találtam egy immár elhunyt példányt, a macska ügyes, csak már finnyás és nem eszi meg, inkább ott hagyja nyugodni őket, békében. Persze attól még mérges vagyok rájuk, meg kiráz a hideg tőlük, de a patkányok mellett eltörpülnek. Amint folytattam reggel utamat a konyha felé hogy elkészítsem a finom tojás-paradicsom-gomba-hagyma-sajt egyveleget elment az étvágyam, mert mindenhol ott voltak, a kisebb nagyobb fekete IZÉK szanaszét az étkezőben, és nem csak a földön, fent a pulton is, a gyümölcstálban, MINDENHOL. Előző reggel takarítottam el őket, de most nagyobb tisztogatást végeztem kihúztam-söpörtem töröltem mindent amit tudtam, kíváncsi vagyok holnapra mennyit találok...
Persze az egyikkel találkoztam is. A beépített kukából kukucskált ki, hirtelen nem tudtam hogy reagáljak így csak elkezdtem kiejteni pár Á-t a számon aztán rájöttem hogy végül is kinek mondom ezt meg minek? Ez egy ereszkedő elhalkuló valami volt, ami persze nem oldott meg semmit, mert ő meg már vissza is húzta a fejét, és valahol eltűnt a lyukban. Olyanok ezek, mindent kirágnak, a falakban járkálnak és éjszaka mint valami horrorfilmben hallhatod ahogy épp részeg táncot járnak 'otthonukban', dühös vagyok rájuk, igazán.
Főként mert "megfelelő körülmények között rendkívül gyorsan szaporodnak".
A nap végén is (hogy el ne feledkezzek róluk), találtam egyet a kádamban, azt hittem ő már a másvilágon ugrándozik, fogtam a wc papírt és a farkánál fogva felemeltem mire elkezdett kapálózni, olyan kis szerencsétlenül. Nem tudtam bántani, pedig mérges vagyok rájuk, mégis rosszakaratom kimerült egy halk 'ajj' sóhajban aztán szabadon engedtem a kertben. Ki tudja, talán összefut egy kígyóval, de az is lehet hogy talál egy visszautat.. vagy rájön mennyivel jobb a szabad élet, kint a vadonban a farkasok és sasok között, nem pedig az élelem-lakban, ahol már szépen kivájt otthonok díszelegnek cincogó négylábúak számára.
Majd elfelejtettem, hogy a medencében is rájuk lehet találni olykor. Legalább háromszor halásztam már ki kisebb nagyobb egyedet, meg volt hogy nyulat is. Odamennek szörpölni, aztán bénán belesnek.
Megfulladni rossz lehet.
Up: Már mindenfélével felszerelkeztem ellenük.
Részletek
Gyakran üldögélek itt (is) magányosan, de ez soha nem szomorú magány. Tele van.
Levél
Nem tudom hogy mit tegyek, ezért közszemlére bocsátom a levelet amit kaptam a lehetséges jövendőbeli munkaadómtól(?) hogy aki akar szóljon hozzá valami okosat. Tudom, alig jár valaki ezen a blogon, hisz nem adtam reklámot a dolognak, de attól még hátha. A levél mellé még annyit, hogy ő az az ember, akiben van valami furcsa ellenszenves dolog, de nem jöttem rá mi az.
A pajtás
Merre?
Néhányszor megremegett a szája, főként az alsó ajka, különös volt, mint a gyerekek sírás után, akaratlan idegtáncok közepette. A hüvelykujjairól lemaradozott a köröm, pici tömzsi részei doboltak az asztalon, ő maga halkan beszélt, finoman, mégis volt benne valami dühöngő mélység.
Taszított, mégsem volt a mosolyom kevésbé őszinte, próbáltam ezt a zavaró érzést lehalkítani magamban és arra gondolni, hogy minden ember... más. Nem kell egy remegő őrültet elképzelni, de volt benne valami szokatlan ami rossz érzést váltott ki belőlem. Később ez enyhült, főként mikor elkezdtünk beszélni david lynchről és hogy egy iskolába járt vele. Meg mellesleg a film szakmában dolgozik, producer és ilyesmi, na meg szereti a zenét (ki nem?), rögtön le is biggyesztett néhány dallamot ott nekem a zongorán, csak úgy ugráltak immáron kedvesebbé vált tömzsikéi.
Biztos voltam benne hogy nem akarok vele együtt dolgozni, de most hogy már nincs a közelemben enyhült ez az érzés és meggondoltam magam. Még egyelőre csak homály fedi a dolgot, de azt a keveset amit tudok elmondom.
Először is los angelesbe költöznék és los angeles egy város (tudom, tudom...), tehát EMBEREK járkálnak az utcákon, nem úgy mint itt. (Az mondjuk igaz hogy ma találkoztam három emberrel is, lóháton.) Mielőtt úgy tűnne hogy lebutítom ezt a helyet, azt kell mondanom, hogy nem-nem-nem, ez egy csoda-hely, gyönyörű, szeretem, kinyílt tőle a gondolkodóm, tényleg, nincs hozzá hasonló hogy milyen szépséges érzéseket éltem itt át. De... lehetőségekből nem sok tárulkozik, és nekem szükségem van az emberek életmeséire. Ilyen ez.
A másik hogy segítene megoldani hogy legálissá váljak (igazából még 10 napig amúgy is az vagyok, de az utánra nem akarok gondolni), nem feltétlenül azzal hogy feleségül vesz, de elém tolt néhány lehetőséget, többek között a tanulást.
Ebből következik a harmadik pozitívum, hogy ez olyan munka lenne, ami mellett tanulhatnék vagy vállalhatnék részmunkát, esetleg mindkettő, vagy akár beleshetnék a film-részbe is, azt mondta elkélne oda egy segítő kéz(?).
Csak hogy..
Ott vannak a negatívumok is. Például hogy szerintem mindenféle egyéb dolgot is szándékozik tenni velem. Mármint (kérem) én nagyon nem szeretem az életet kerítések közé rajzolni és skatulyákat teremteni emberek és dolgok számára, mert nem-nem, de ha tenném, biztosan azt mondanám, hogy így van ez mert a kisugárzásából, az apró tetteiből, ahogyan beszélünk, ez egyértelműnek tűnik. Tudod kire emlékeztet ő külsőleg? Úgy nevezik hogy apu.
És itt most be is köszönt a legrosszabb rémálmom, én meg integetek neki nagyokat, isten áldjon, én soha az életben nem akarom ezt az álmot látni többé.
Mégis erre hajlok. És nem tudom, jól-e.
Valaki megsúghatná mi fog történni ha igent mondok. És mi ha nemet.
Végtére nem nagy dolog. Bármikor tovább tudok állni ha nem tetszik. És ott vannak a közösségi barackfalvak(?), az emberek, képtelenség hogy ne építsek utat magamnak.
És hogy még több ÉS legyen onnan már egyenesen mehetek hollywoodba facsart forgatókönyveket írni, amire azt mondhatják NEM, KÖSZÖNJÜK.
Csak egy dolgot tudok biztosan. El kell indulnom, nyüzsgésre vágyok, tettre, és itt elkezdtem feszengeni immár. Ez mások gyönyörű élete, nem az enyém. Köszönöm folyton a lehetőséget, azt hiszem egy apróbbal szélesebbre tágultam, nem ott lent tájt, hanem a fejben, és mesélnem is kell róluk, mert GYÖNYÖRŰ, ez jut eszembe, életkedved ad, folyton többet, miközben segít sokkal szebb módon látni a világot, a tudásunk egyszerűségével. TÉNYLEG lehet sokkal TÖBBET élni egy életben, és mindenkiben ott van ez, nem fogok most csepegtetni itt magamból érzelmeket, de egyszer sort kerítek rá egy virágos szappanbuborékos képkeretben, mondjuk mostanában.
Szóval nem vagyok biztos abban hogy jól döntök-e. Azt mondtam a bácsinak hogy négyszáz dollár per hét a keresletem, ő meg mondta hogy annyit nem tud adni egyelőre, de majd minden kialakul, és hogy alakul kérdezném én, de nem szabad a könyvben lapozósat játszani, azt mondták.
Huszonkét óra tizennyolc perc van, a szobám fala kékes, az ágyam king-size, a papucsom nincs meg. (Hazudtam, meg van.) Nos. Az univerzum egy iciny-piciny részében egy nap és egy bolygó furfangos kapcsolata révén én most az estében integetek az otthoni csoda-lényeknek reggelizőköntösben. Úgy kell helyesen mondani, hogy..
.. jó reggelt mindenkinek, így NI.
Változó Állapotok
A reggeleket kéne megoldanom. Akkori tudatállapotom nem irányul más felé csak az alvás-szeretet irányába. Mondhatok bármit magamnak, érdemtelennek látszik a létezésre.. elnyeli a nagy alvószörny.
Talán létezik valahol valaki aki megmutatja az ébredés művészetét, egyszer.
Tiszta
Addig suttogtak a fülembe, amíg ismét az az érzésem nem támadt, hogy kettéhasadok. Köddé váltam, mint az előző napon, sárga izzássá, ami mindent közvetlenül érzékel. Azaz tudtam a dolgokat. Nem gondolatokkal, hanem megvolt bennem a dolgok bizonyossága.
gyorsan ide
Itt mindig sok embernek kéne lennie. Erre van kitalálva ez a hely. (Igyekszem megnyerni a lottót és mindenkinek kifizetni a repjegyét.)
erre ébredni kellemes
Bryan El - Ascension
Itt most a jó éjszaka következik. Otthon meg...
Hello, reptér
Ma újra voltam LA-ben, a reptéren. Jó érzés volt várost látni végre, hiányzik a dolog. Egyfolytában vigyorogtam az emberekre, és mondtam B.-nek hogy figyelje őket, mert csodák. Figyelte is, de aztán azt mondta hogy szerinte nem azok, inkább szerencsétlenek.
Nem tudom.
sorminta
Nem csak sivatag volt, azért.
Unalmaska
Az egész a sivatag közepén kezdődött, egy kihalt benzinkútállomáson, anyucival (ne tessék családi kötelékeket feltételezni ha ilyesmiket mondok, mert csak jól hangzik, amúgy árva vagyok, lóherék közt születtem, tehénpásztorok neveltek fel), mondtam neki hevesen, hogy kulcsot kérek a mosdóhoz, és kértem is (kaptam is), bazi nagy volt, mint valami varázs kulcs a varázs ajtóhoz. Be is léptem és szépen kivarázsoltam mindent a gyomromból, mert rosszul voltam, olyan alig-vagyok-magamnál rosszul.
Nem tudom mire fel, de már nem is érdemes gondolni rá, két óra szenvedés után megváltóként érkezett az egyszerű jól-lét, felegyenesedtem a kocsiban, rámozdultam az energiaitalomra és belepörgött a nyelvem a beszédbe, miközben arra gondoltam de jó nekem, hogy jól vagyok, de jó nekem hogy...
Persze rossz helyen kezdtem a történetet. Azt írtam mondok valami a kutyáról. Tessék megvárni ezt a kitérőt és aztán visszatérek:
Az egész igazából egy reggelen kezdődött, kiléptem az álmos hajammal a kertbe, és ott ült egy fiú, redbullal, kávéval és pipával, úgy gondoltam csevegnem kell vele, ezért így is tettünk, kiderült hogy vadóc, kicsit más fajtán mint én, de hasonló lüktetésekkel. Beszélt Coloradóról, az otthonáról, amiről én eddig csak annyit tudtam hogy hideg, meg nagy hegyek vannak és legális a fű. (Most se tudok többet.)
Ennek a fiúnak van egy kutyája, és amikor útra indultunk Anyucival hogy kocsikázzunk egyet a sivatagban mert az olyan jó móka, úgy döntött ez a nem túl jó szagú (de amúgy végtelenül szervetnivaló) jószág hogy velünk fog bulizni a kocsiban az alig hét órás úton.
Buliztunk is, főként én a sivatagi benzinkúton.
Mindenesetre, nem telt el két pillanat és máris célba értünk, Mr. Snake várt minket egy citromsárga traktorban, és én valamiért olyan boldog voltam hogy a nyakába ugrottam, úgy üdvözöltem, aztán két perc múlva már elintegettük egymást, és várt ránk a visszaút.
Mr. Snakeről bizonyára kell tudni ezt-azt, de én nem tudok, és a leghalványabb fogalmam sincs minek kocsikáztunk órákat egy pár zöld százasért, és miért nem utalta el mondjuk a pénzt. Hazaértem után érdeklődtem is Apucinál aki Anyucinak a szerelme, hogy mire volt ez jó, de ő ehelyett csak kihívott a kertbe és egy szörnyen bájos pipával kínált. Ott volt a kisfia is, aki csak pár évvel idősebb nálam, és mosolygott jókat, pirosodó orcával. Apuci se volt már egészen magánál, néhány koktél meg a kapszulák után.
Valami olyasmit játszottunk hogy a kislánya vagyok, megfogta a kezemet én meg arra gondoltam milyen nagy neki, és persze nem csak a keze járt a fejemben, mert Anyuci sok mindent mutatott nekem Apuciról mikor ide érkeztem. Mai napig sem értem miért kellett nekem ezt látnom, mindenesetre már szétválaszthatatlan nálam, akárhányszor átölel, megfogja a kezemet, vagy bármi, nekem az jut eszembe hogy. Igen.
Egy nagy vacsora zárta le a napunkat, egy közeli szusi bárban, isteni volt, gyönyörűen finom. Apuci két dolgot csinált leginkább, vagy kacsingatott rám, vagy a nyelvét dugta Anyuciba, csak hogy meglelje valahol az egyensúlyt.
Persze nem értem miért jó az egyik félnek, ha a másik fél mindenkit akar, de ez már nem is az én dolgom, a vágyakozás részt viszont megértem, van valami ebben a kellemetlen emberben, ami kellemes, nem jöttem rá mi, és nem is akarok igazából, inkább kiüríteném a fejemből, bár még pár napig együtt örvendünk, vele, meg a kisfiával, és a kutyával.
(Bántja a szememet a szöveg-kép kellemetlen együttléte, de nem lelem itt a precíz formázó eszközöket, így is a kódok közé kellett piszkálnom hogy legalább a szöveg tapadást elintézzem, de olyan béna vagyok hogy csak a bal oldalon tudom megtenni, ezért ilyen kiállhatatlanul egyoldalú a mutatkozás. Oly csúf!)
Blogok
- Kab System - Steady Vibrations, Milo: De azt ugye észrevetted, hogy ugyanaz a dallam? ikszdé (XD) »
- Kab System - Steady Vibrations, manette: nem is vettem észre :) biztos tudatosítani akartad, és az... »
- Kab System - Steady Vibrations, Milo: Miért írtam kétszer, hogy ugyanaz a dallam? »
- Kab System - Steady Vibrations (5)
- gyorsan ide (4)
- Levél (3)
- kettő (3)
- Egyszer volt... (2)
Dolgok
Elmúlások
Megmondások
Legtöbb komment
Legjobbak
Kategóriák
Hol van?
